Ki hol üljön a ceremónián?

Szülők, mostohaszülők, elvált szülők, nagyszülők, a közeli és távolabbi rokonok, barátok - bár hagyhatjuk, hogy mindenki maga találjon helyet magának a szertartás helyszínén, mégis mindent egybevetve - különösen a formális esküvőkön - igencsak szükségünk lehet egy átgondolt ültetési rendre.

Ki legyen a szertartásmester?

Lehet a vőfély, a násznagy, valamelyik rokon vagy közeli barát, aki segít leültetni a vendégeket. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy formális esküvőkre és úgy 50 vendégenként érdemes egy szertartásmestert felkérnünk. Bensőséges, szűkkörű esküvők esetében természetesen nincsen rá szükség, hogy külön személy segítsen helyet foglalni a vendégeknek, de az örömszülők és atanúk helyéről ilyenkor is figyelemmel gonsokodjunk.
Hogy a szertartásmester valóban tudja, kit hová kell irányítania vagy kísérnie, pontosan képben kell lennie, melyik vendégünket hol is szerettük volna leültetni. Nyomtassuk hát ki számára a tervezett ültetési rendet! A szertartásmester kedvesen köszönti az érekező vendégeket, majd felkéri őket, hogy kövessék. A hölgyeket hagyományosan a szertartásmester jobb karját felkínálva a kíséri helyükre, a hölgy férfi kísérője pedig követiőket. Ha egyszerre több hölgy érkezik, a szertartásmester a legidősebbnek ajánlja fel a karját.
Melyik oldalon? Hagyományosan a keresztény ceremóniákon a bejárattól befelé nézve a menyasszony vendégei a jobboldalon foglalnak helyet, míg a vőlegényé a baloldalon, zsidó szertartáson ponto fordítva. Természetesen ez a felosztás nem kötelező, így ha valaki más barátokhoz csatlakozva az átellenes oldalon szeretne helyet foglalni, annak nincsen semmi akadálya. Ha a két család vendégeinek száma nagyon eltérő, nem érdemes ragaszkodni a fenti felosztáshoz, inkább az legyen a cél, hogy mindenki minél jobban láthassa helyéről a ceremóniát.
Ki hol üljön? A legelső négy-öt sort tartsuk fent a legközelebbi rokonoknak, valamint a keresztszülőknek, nagybácsiknak, nágynéniknek, unokatestvéreknek és a számunkra különösen fontos vendégeknek. Idősebb vendégeinket szintén ültessük az elülső sorokba. A közvetlen család csak a ceremónia kezdete előtt röviddel szokta elfoglalni a helyét és általában a vőlegény családja ül le előbb. A szülők az első sorban ülnek, a nagyszülők, dédszülők a másodikban. A testvérek vagy a szülők, vagy a nagyszülők mellett fogalalnak helyet. Amennyiben a szülők elváltak és meghívtuk a mostohaszülőket, a mostoha- vagy féltestvéreinket, külön sort is kijelölhetünk számukra az ülésrenben, közvetlenül a szűk család sorai mögött. A rokonságnak ezen tagjait előbb szokás bevezetni és leültetni, mint a vérszerinti családtagokat, azaz pl. előbb az elvált édesapa új feleségének szüleit és csak azután az örömanya szüleit. Ha a házasulandók szülei elváltak, több lehetőség közül is választhatunk. Ültethetjük a vér szerint szülőket a szokásos első sorba és új házastársaikat, gyermekeiket a harmadikba, de meg is oszthatjuk a szüleink és új házastársaik között az első sort. Azonban mindenképpen előre tisztázzuk az érintettekkel az ülésrendet, hogy nehogy kellemetlen percekre kerüljön sor a nagy napon.A menyasszony édesanyja foglal utoljára helyet a keresztény ceremóniáknál és a vőlegény édesanyját is csak röviddel előtte kísérik helyére. (Zsidó szertartás esetében a szülők párjukkal együtt állnak a huppah alatt.) A menyasszony édesanyjának leültetése jelzi, hogy a ceremónia megkezdődött! A menyasszony és vőlegény testvérei általában az édesanyjuk mellett ülnek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések