Ki hol üljön a vacsorán?

A hagyományos keretek között tartott esküvői vendégfogadás általában ültett vacsorát jelent. Ilyenkor a vendéglista összeállítása után a következő nagy feladat az ültetéssel kapcsolatos döntések meghozatala. Az asztalok ideális elrendezése a helyszín, a létszám és a vendégfogadás típusának függvénye. Ez alapján választhatunk pl. köralakú vagy ovális asztalokat, U-alakba rendezett hosszabb asztalsorokat, majd elkezdhetjük törni a fejünket azon, hogy ki hol üljön majd a vacsorán?

Ha nagyon nincsen ötletünk az ülésrendre, hagyhatjuk szabadon helyet foglalni vendégeinket, egyszerűen az érkezésük sorrendjében. Ennek előnye a kötetlenség és hogy nem igényel különösebb előkészületet a részünkről, hátránya hogy egy-egy később érkező kedves barát vagy rokon esetleg kevésbé szórakoztató asztaltársaság mellett, tőlünk félreeső helyen lesz kénytelen elkölteni az esküvői vacsorát.Kicsit szervezettebb megoldás, ha az egyes asztalokhoz behatárolható vendégcsoportokat rendelünk, mint pl. (1) rokonok, (2) barátok, (3) kollégák, stb. Ez nagyjából orientálja a vendégeket, de nem szab szoros kereteket, hogy ki hol foglaljon helyet. Precízebben kidolgozott változata ennek az ültetési módnak, ha névsort is mellékelünk az asztal számához, így biztosan nem lesz belőle félreértés, hogy kit melyik asztalnál szeretnénk vendégül látni.Végül eljutottunk a formális ültetési rendhez, ahol is pontosan kijelöljük vendégeink helyét az egyes asztaloknál, gondosan ügyelve az asztaltársaságok összetételére és minden apró szóbajöhető részletre, ami bizony nem egyszerű feladat és a tervezgetés során célszerű betartani néhány alapszabályt. Az ifjú pár a díszhelyen ül az esküvőn, általában egy hosszú asztal közepén. A násznép leültetésekor a házaspárokat külön szokás ültetni, a szerelmes párokat és jegyeseket viszont egymás mellé. A hagyományok szerint az ifjú pár családja és a tanúk - a főasztallal szemben állva és balról jobbra nézve - a következők szerint foglalnak helyet: tanú, menyasszony anyja, vőlegény apja, menyasszony, vőlegény, vőlegény anyja, menyasszony apja, tanú.
A szokások persze nem kötelező jellegűek, a legfontosabb hogy várhatóan jól érezzék majd magukat egymás társaságában vendégeink! Megtehetjük, hogy nem ültetjük külön a férjeket és feleségeket, de arra figyeljünk, hogy lehetőség szerint felváltva üljenek az asztaloknál a hölgyek és urak. Amikor azt mérlegeljük, kinek melyik hely lenne a legmegfelelőbb, ne csak a közvetlen asztalszomszédokat nézzük, hanem azt is, hogy kikkel fognak szemben ülni a vacsora alatt. Legyünk figyelmesek egyedül érkező vendégeinkkel is és olyan asztaltársasághoz ültessük őket, ahol könnyen találnak maguknak beszélgető és táncpartnert! Érdemes az esküvőre meghívott gyerekeket is egymás közelében leültetni, esetleg akár egy külön gyerekasztalhoz is! Garantáltan nagyon élvezik majd, ha kifejezetten az ő igényeik szerint terített asztalnál, apró ajándékok birtokában tölthetik el a vacsora idejét! Ültessük egy asztalhoz a nagyjából azonos érdeklődésű vendégeinket, így biztosan gyorsan találnak majd érdekes témát maguknak. Szófukar vendégeinket viszont ne ültessük egymás mellé: mindig legyen körülöttük olyan, aki gondoskodik asztaluknál a vidám társalgásról, így ők is könnyebben feloldódnak és jól érzik majd magukat. Gondoljunk arra is az ültetés megtervezésekor, hogy a két családnak ritkán lesz majd alkalma így találkozni. Hagyjuk hát, hogy kihasználják a lehetőséget és jobban megismerkedjenek! Ültessük tehát vegyesen a vőlegény és menyasszony rokonait, mégpedig nem túl távol a főasztaltól és nem túl közel a zenekarhoz, hogy beszélgethessenek és jól hallják egymást a vacsora alatt.Érdemes megszámozni az asztalokat, a bejáratnál kifüggeszteni az ülésrendet és persze jelezze ültetőkártya is, kinek hol is van a helye. Ez utóbbinak egyébként megvan az az előnye is, hogy az ültetőkártya elárulja szomszédaink nevét, könnyebbé téve a kommunikációt, a beszélgetést.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések